Dohányzás - leszokás

Az egészségpolitikai döntések (adóemelés, dohányzási tilalom közterületeken, dohányreklám-tilalom) olyan környezetet teremtenek, melyben leszokni is könnyebb. A hazai leszokást segítő hálózat tapasztalatai szerint a cigaretta árának emelkedése az esetek egyharmadában szerepelt a dohányzás abbahagyásának a motivációi között.

Ami az egyént segítő, leszokást támogató módszereket illeti, ma már többféle módszer közül választhatnak a leszokni vágyók.

A legtöbben nem vesznek igénybe semmilyen segítséget a leszokáshoz, de segítség nélkül a leszokás esélye 1% alatt marad. Nagyobb a leszokás esélye, ha a dohányosok segítséget vesznek igénybe a leszokáshoz, mely lehet orvosi vagy egyéb egészségügyi szolgáltatói, illetve gyógyszeres segítség.

Magyarországon 1994 óta működik egy "dohányzásról leszokást segítő hálózat", ennek létrejöttét az akkori Nemzeti Egészségvédelmi Intézet indította el. A tevékenységet ma döntően a tüdőgondozókban, illetve néhány más, speciális rendelésen végzik. A segítő program intézményi háttere lehet egészségügyi intézmény, munkahely, vallási közösség, civil szervezet, stb. A gyakorlatban az egészségügyi intézmény vagy szolgáltató egyéb alapfeladata mellett nyújt segítséget a dohányzás abbahagyásához.

Célszerű a leszokást segítő programok két szintjét létrehozni-működtetni. Az első szint a mindenki számára könnyen hozzáférhető alapellátás, ahol rendszerint csak "rövid tanácsadás" nyújtására van lehetőség. Ennek hatékonyságát javítja, ha strukturált módon és az egészségügyi szakszemélyzet bevonásával történik. Biztosítani kell, hogy az intervenció ne egyszeri alkalomra korlátozódjék, hanem folyamatos legyen.

A második szint a járóbeteg-szakellátásban működő leszokást segítő ambulancia (intenzívebb, időigényesebb intervenció). Ide általában a "problémás", többszörös visszaeső, különösen magas kockázatú, erősen motivált páciensek kerülnek, akik vagy spontán kérnek segítséget, vagy más orvos irányítja ide őket.

Magyarországon a tüdőgondozókban alakult ki szakellátási szinten a leszokást támogató szervezett intervenció (más országokra is jellemző, hogy a tüdőgyógyászok foglalkoznak legintenzívebben ezzel a feladattal). El kellene érni, hogy a dohányzásról leszokást segítő szolgáltatás minden tüdőgondozóban élő szolgáltatás legyen, de szükség volna arra, hogy a programba más magas rizikójú dohányosok ellátását végző szakemberek (elsősorban kardiológusok) is bekapcsolódjanak.

Az eredményesség - azaz a sikeresen leszokottak aránya a programot elkezdők között - függ a teljes program időtartamától, a kapcsolat gyakoriságától és az aktív monitorozástól. A dohányzásról leszokásra vonatkozó tanácsadásra vonatkozó programot a "Tüdőgyógyászati Szakmai Kollégium és a Megelőző Orvostani és Népegészségtani Szakmai Kollégium módszertani levele" részletezi. A módszertani levélnek megfelelően strukturált program három hónap alatt hét vizitet tervez. A hazai tapasztalat szerint a véglegesen leszokottak aránya annál magasabb, minél több viziten jelent meg a dohányos (a csak egy viziten megjelentek 11%-a, a legalább öt viziten megjelentek 47%-a szokott le).

JAVASLAT: A társadalombiztosítási finanszírozás biztosítása és alkalmazása, a leszokást segítő szolgáltatás valós társadalmi értékén. A szolgáltatással kapcsolatos pontértéket növelni kell, hogy e valóban költség-hatékony beavatkozás elterjedése biztosított legyen. Ennek elősegítésére az ország valamennyi tüdőgondozójában, illetve akkreditált leszokást segítő képzésen részt vett szakorvossal működő szakrendelések és fekvőbeteg-ellátó osztályok (például kardiológusok, angiológusok és pszichiáterek) is jelenthessék az általuk végzett tanácsadást az egészségbiztosítónak.

A leszokást segítő tanácsadást, mint beavatkozást, jelenthetővé kellene tenni a különböző dohányzással összefüggő betegségekkel orvoshoz forduló betegek esetén is, hiszen itt a dohányzásról leszokás segítése már terápiás beavatkozás. A leszokás segítésének ártámogatását ennek megfelelően differenciálni is érdemes a "még egészséges" dohányosok segítésétől.

A leszokást segítő programot ma Magyarországon alapvetően orvos végzi. Az orvos erre vonatkozó képzésben részesül, és kidolgozott protokollt alkalmaz. Az alapellátásban a háziorvos mellett kiváló lehetősége volna a fogorvosnak arra, hogy foglalkozzon betegei dohányzásával, és segítséget nyújtson az abbahagyáshoz.

A tanácsadást az orvoson kívül arra kiképzett diplomás egészségügyi dolgozó (védőnő, pszichológus, diplomás ápoló, egészségnevelő asszisztens) is végezheti. Ma már létezik megfelelő protokoll a nővérek szervezett bevonására is.

Külföldön kezdeményezték a gyógyszerész bevonását ebbe a tevékenységbe. Esetleg önkéntes alapon lehetne ezeken a helyszíneken (gyógyszertár, fogorvosi rendelő) leszokást segítő programot indítani tapasztalatszerzés céljából, de ennek még ki kellene dolgozni a protokollját.

JAVASLAT: Az orvosképzésben szerepelnie kellene a dohányzásról leszokás támogatásának, a szolgáltatást már végző orvosoknak évente szinten tartó továbbképzést kellene tartani a dohányzásról leszokás és a dohányzás elleni küzdelem legújabb eredményeiről.

A következő farmakoterápiás módszerek terjedtek el és használatosak széles körben: nikotinpótló készítmények, bupropion és legutóbb a varenicline.

A nikotinpótlás a programok eredményességét általában megkétszerezi. Az egyes nikotinpótló készítmények (nikotinos tapasz, rágógumi, szopogató tabletta, orrspray, belégző) hatásossága között nincs számottevő különbség, az egyes páciensek a különböző gyógyszerformákkal szembeni preferenciáját érdemes figyelembe venni a kezelés elkezdésekor.

Magyarországon a bupropion nem érhető el. A bupropion antidepresszáns hatású gyógyszer, hatásossága hasonló a nikotinpótláséhoz. Ez azonban ma Magyarországon nem írható fel a leszokás segítésére.

A varenicline a nikotin-acetilkolin receptorokra kettős (agonista és antagonista) hatást gyakoroló gyógyszer. Nem csak a nikotinmegvonási tüneteket csökkenti, hanem blokkolja a rágyújtás "örömszerző", jutalmazó (rewarding) hatását is. A közlések szerint három hónapos varenicline szedés mellett az egyéb készítményekkel összehasonlítva magasabb az absztinencia arány. Hat hónapos kezeléssel tovább növelhető a kezelés hatékonysága.

JAVASLAT: Közgazdasági hatásvizsgálatot kellene készíteni a leszokást segítő gyógyszeres kezelés társadalmi hasznáról (költség vs haszon, költség-hatékonyság). Ennek alapján - például angol mintára, rászorultsági alapon, illetve magas kockázatú betegek esetén a másodlagos megelőzésben (szekunder prevenció) - meg kellene fontolni a termékek társadalombiztosítási támogatásának bevezetését.

A "hagyományos", nyugati orvostudományi módszerek mellett egyre több olyan módszer is megjelent a leszokás segítésének "piacán", melyek a "komplementer medicina" vagy "természetgyógyászat" tárgykörébe sorolhatók. Ilyenek az akupunktúra és a biofizikai orvoslás alkalmazása. Az ezekkel a módszerekkel szerzett kedvező egyéni tapasztalatot azonban máig nem erősítik meg nagy esetszámú, a mai tudományos elvárásoknak megfelelő kutatások.

JAVASLAT: Az akupunktúra alkalmazása esetén az Egészségügyi Világszervezet javaslatai az irányadóak akkor, amikor azt a dohányzásról leszokás segítésére használják. A komplementer medicina más módszereit alkalmazók törekedjenek a megfelelő utánkövetés biztosítására a nikotinfüggőség kezelése esetén is, illetve arra, hogy valós, ellenőrizhető adatokat gyűjtsenek és kommunikáljanak az általuk alkalmazott módszer hatékonyságáról. Célszerű volna ugyanakkor, hogy szolgáltatásaikkal kapcsolatos kommunikációjukat a dokumentálható eredmények és bizonyítható adatok közlésére korlátozzák.

2004. január óta működik Magyarországon leszokás segítő kék szám
(06-40-200493), melyet az Országos Egészségfejlesztési Intézet működtet. A "kék szám" igénybevétele összehasonlítható más, hasonló populációjú más országok (például Csehország) igénybevételével. A szolgáltatás jelenleg csak "reaktív", azaz valójában információs vonalként működik, melyen a hívót tájékoztatják a lakhelyéhez legközelebbi leszokást segítő rendelésről. A hazai tapasztalat is az, hogy a párhuzamos dohányzásellenes intézkedések (például az áremelkedés vagy az Európai Uniós "Segítség - a dohányfüstmentes életért" kampány sugárzása) növelik a szolgáltatás iránti igényt.

Nemzetközi tapasztalatok alapján a telefonos segítség alkalmazása költség-hatékony, és a dohányos számára is kényelmes. A telefonos leszokást segítő szolgáltatás hatásosságának feltétele a könnyű és folyamatos hozzáférhetőség, képzett szakemberrel történő élő kapcsolatteremtés lehetősége és a proaktív kapcsolattartás.

JAVASLAT: A hazai leszokást segítő telefonos szolgáltatást (kék szám) tovább kell fejleszteni. A kapacitás és/vagy az intervenciók minőségének fejlesztése, proaktívvá tétele, az eredmények folyamatos regisztrálása, értékelése, a hatékonysággal kapcsolatos folyamatos kutatás, mind olyan módszerek, melyek a kék számot hatékonyabbá tennék. A "kék szám" továbbfejlesztéséhez szükséges anyagi forrásokat biztosítani kell.

A dohányzás abbahagyásának előnyeiről, a leszokást segítő intervenciókról, azok hozzáférhetőségéről és eredményeiről folyamatosan tájékoztatni kell a közvéleményt.

Különösen fontos a dohányzásellenes médiakampányokban a dohányzásról leszokás hangsúlyozása, beleértve a dohányzás abbahagyásának hasznát az egyén és a társadalom számára.

Programokat kell szervezni a dohányzásról leszokásra vonatkozó tanácsadásban részt vevő szakemberek szakmai továbbképzésére is, hogy az új módszerekről folyamatosan információt kaphassanak azok, akik a tevékenységet végzik mindennapi munkájuk során.

JAVASLAT: Rendszeresen, közfinanszírozással kell társadalmi reklámkampányokat (a leszokás fontosságára hangsúlyt fektető) végrehajtani, hiszen a leszokás társadalmi haszna már igen korán megmutatkozik. A kommunikációban egyre inkább érdemes a korszerű, ma már elterjedtnek számító csatornákra (mint a világháló vagy az SMS-küldés) támaszkodni, hiszen a leszokni vágyók így még nagyobb számban és kisebb költséggel juthatnak szakszerű segítséghez és támogatáshoz.

A dohányzásról leszokást segítő programok elterjedéséhez és folyamatos fenntartásához elengedhetetlen a megfelelő szintű, stabil, kiszámítható állami finanszírozás, melyet csak kiegészítenek a különböző szolgáltatók által szervezett további programok vagy kampányok. A nemzetközi tapasztalat szerint minél nagyobb a dohányzásellenes programok költségvetése annál nagyobb a dohányzási prevalencia csökkenése egy adott országban.

JAVASLAT: A dohánytermékek jövedéki adója egy részének elkülönítése ("pántlikázása") és a keletkezett alap felhasználása többek között a leszokást segítő programok és hatékony gyógyszeres kezelések finanszírozására számos országban alkalmazott eszköz a dohányzásellenes programok megfelelő szintű, hosszú távú finanszírozására. A Nemzeti Népegészségügyi Program 2004-es cselekvési terve tartalmazza a dohány-termékdíj bevezetését, a jövedéki adó 1%-ának értékében, de ez a mai napig nem valósult meg. Javasoljuk, hogy az egészségügyi és pénzügyi tárca illetékesei, szakértőkkel kiegészülve dolgozzák ki a dohány-termékdíj bevezetésének és felhasználásának módszerét, majd a nemdohányzók védelméről szóló törvény kiegészítéseként terjesszék azt az Országgyűlés elé.