Több életet menthetünk egyszerűbb és hatékonyabb újraélesztéssel

Lényegesen több lesz az eredményes újraélesztés, ha mindenki megtanulja és megteszi, hogy a hirtelen szívhalál miatt összeeső ember mellkasát a szívműködés pótlására késedelem nélkül percenként százszor erősen összenyomja és nem veszít időt azzal, hogy lélegeztetni is próbálja. Arizona lakóinak öt esztendei tájékoztatásával, megszervezésével sok ember életét sikerült megmenteni.

A média gyakran beszámol arról, hogy valaki népszerű, híres ember, sportoló vagy színész hirtelen, váratlan szívhalállal életét veszti a pályán vagy a színpadon és nem ritkán azt is hozzáteszik, hogy hosszú újraélesztéssel sem sikerült visszahozni. Sajnos, az általában nem derül ki, hogy az újraélesztési kísérlet mikor és hogyan indult.

Hirtelen szívhalál esetén minden egyes perc, amíg nem kezdik a gyakorlatilag álló szív működését a mellkas ritmusos, erélyes nyomkodásával pótolni, majd elektromos áramütéssel a szív remegését, a fibrillációt megszüntetni, tíz százalékkal rontja az eredményes újraélesztés esélyét.

Ez azt jelenti, hogy az összeeső ember mellett lévőknek nem szabad várakozással rontani az esélyt. A mentőt azonnal hívni kell, pontos információval ellátva, hogy hirtelen szívhalál a valószínű esemény, de a gyors cselekvés létfontosságú. Az USA területén csupán az esetek 30 százalékában próbálják meg az újraélesztést.

Arizonában öt éve úgy érezték, hogy ezen változtatni kell. Az államot átfogó programot szerveztek, hogy mindenki tanulja meg az újraélesztés egyszerű technikáját, és ha szükség van erre, kezdje is el azonnal. Videó tréningeket indítottak, iskolákban, munkahelyeken, áruházakban, sporteseményeken.

A média is kivette a részét a tájékoztatásban. Valamennyi újság, rádió és televízió rendszeresen foglalkozott ezzel a témával. A legkülönbözőbb okokból küldött e-mail üzenetekhez mellékeltek információt, még a közüzemi számlákhoz is csatoltak ismertetőket.

A korábbi újraélesztési irányelvekben szerepelt, hogy 30 mellkasnyomás után két lélegeztetés is szükséges, az áldozat szájába vagy orrába fújva. Az amerikai szakértők szerint ez volt az "undor tényező": sokan azért nem kezdték el egyáltalán az elsősegélyt, mert irtóztak a halott szájába-orrába levegőt fújni, végzetes betegségtől is tartottak. Az amerikai média azzal is sokat foglalkozott, hogy például a HIV fertőzés nyállal ugyancsak átvihető.

A lélegeztetés kis gyerekeknél, vagy vízbefulladás után, illetve bizonyos mérgezések okozta hirtelen halál esetén kétségtelenül szükséges lehet. Az utóbbi években viszont mind több adat gyűlt össze arra vonatkozólag, hogy a mellkas ütemes, erélyes nyomását szájba- vagy orrba fújt levegőztetéssel megszakítani több kárt okoz, mint hasznot.

Mérésekkel igazolták, hogy a gyakorlatlan elsősegélynyújtó legtöbbször nem a tüdőbe juttatja a levegőt, hanem a nyelőcsövön keresztül a gyomrot fújja fel. Az ráadásul a gyakorlott mentősöknél is kiderült, hogy a mellkas összenyomásának szüneteltetése két levegő befújásának idejére sok időveszteséget: 16-20 másodpercet jelent.

Mivel szívmegállás idején a vér keringését az életfontosságú szervekhez, az agyhoz vagy a szívizomhoz csak az újraélesztő keze biztosítja a percenként százszor összenyomott mellkas közvetítésével, minden ilyen szünet jobban károsítja a szöveteket, mint amennyit használ.

Gordon Ewy, az újraélesztés tudományának egyik legismertebb szakértője írta azoknak, akik megkísérelnek a közelükben hirtelen halált szenvedőknek segítséget nyújtani: "Most az Ön keze az ő szíve. Amikor nem nyomja a mellkasát, az agyához egy csepp vér sem jut".

Arizonában az országos programmal félmillió embert sikerült mozgósítani. Induláskor az újraélesztést szükség esetén elkezdők aránya 28 százalék volt. Ez öt év után 40 százalékra nőtt. Bentley J. Bobrow, a munkacsoport vezetője hangsúlyozta, hogy az idő előrehaladásával az újraélesztés mind gyakrabban csak a mellkas nyomásával történt.

Azt más, korábbi összehasonlítások is mutatták, hogy a lélegeztetési kísérletek nélküli újraélesztés eredménye nem volt rosszabb, mint az, ha 30 mellkas nyomás után kétszer az áldozat orrába- vagy szájába fújva próbáltak tüdejébe levegőt is juttatni.

Ennek alapján több kezelési irányelvben javasolták a lélegeztetés elhagyását, mert az egyszerűbb, "undor tényező" nélküli újraélesztési technikát gyorsabb megtanulni és tapasztalat szerint sokkal többen hajlandóak így megkísérelni az újraélesztést.

Az Arizonában végzett vizsgálat azt bizonyította, hogy a megfigyelés évei alatt, kórházon kívül 4415 felnőtt fejezte volna be életét hirtelen szívhalál következtében. A csak mellkas nyomással újraélesztettek 13 százaléka tért vissza az életbe, míg a hagyományos, lélegeztetéssel és mellkas nyomással újraélesztetteknek csak nyolc százaléka.

Forrás: MTI - Dr. Matos Lajos